2014. jún 17.

Művészet ingyen - mindenkinek

írta: sheabouteverything
Művészet ingyen - mindenkinek

Mega*Zine Lost&Found - interjú Łucja Lange-gal

Az ingyenesen hozzáférhető MEGA*ZINE Lost&Found magazin egyszerű és letisztult dizájnnal, sok olvasnivalóval és még több gyönyörű képpel hozza el a kultúrát és a művészetet mindannyiunk számára. Festészet, grafika, fotográfia, költészet, próza és egyéb művészeti ágak jól megférnek egymással ebben az egyelőre csupán online formában elérhető magazinban. A koncepció: a minőségi kultúra terjesztése – ingyen - , érdekes alkotások és alkotóik bemutatása. A hangsúly az ingyenességen és minőségen van, hiszen van, akinek a kultúra és a megélhetés között választania kell.

Többen is részt vesznek a magazin szerkesztésében, és ami érdekes lehet: mindenki más-más lengyel városban él. Évente 4 szám és egy különleges kiadás jelenik meg. A kétéves pályafutás alatt ez 8 „normál” számot, és egy speciális kiadványt jelent. Minden megjelenés egy téma köré csoportosítja az alkotásokat (az eddigiek: az élet értelme, nőiség, sötétség, lázadás, „mind meghalunk”, bűntény, rejtély, üressség ill. szürreális víziók).

Mi van még? A magazin alapítójával és főszerkesztőjével, Łucja Lange-val beszélgettünk.

_05_author_Ewa_Radzewicz_LandF.jpg

Fotó: Ewa Radzewich

Hogyan jött az alkotások publikálására az ötlet? Hogy kezdődött a történet?

Az ötlet tőlem származik… Állandóan gondolkodom, mindig máson. Korábban volt már egy próbálkozásom, sok évvel ezelőtt terjesztettem a fénymásolóval sokszorosított saját art zine-omat, de ez nem volt elég, hamarosan ki kellett találjak egy másikat irodalmi témában is. Mindent én készítettem, kézzel és fénymásolóval; néha be-be csatlakoztak az előkészületekbe mások is, ők a szövegekkel foglalkoztak. Postai úton, levélben terjeszettem a kiadványokat.

Ez jó időszak volt az életemben, ami persze egyre bonyolultabbá vált, ráadásul bejött az internet és az e-zine-ok kora, úgyhogy úgy döntöttem, ideiglenesen más dolgokra összpontosítok.

Ennek 11 éve már… Két évvel aztán ismét unatkozni kezdtem, úgyhogy törni kezdtem a fejem. Pár kolléga és barát csatlakozott a kialakuló új projekthez. A fő gondolat borzasztóan egyszerű volt: a művészetet és a kultúrát közelebb vinni az emberekhez – ingyen.

S bár az ötlet ugyan egyszerű volt, a kivitelezés annál bonyolultabb, főképp, hogy két nyelven, lengyelül és angolul is szerettem volna, ha megjelenik a magazin. Ez a két alapnyelv, de ha lesz lehetőségem, más nyelvekre is szeretném lefordíttatni majd a kiadványokat.

Szóval két évvel ezelőtt pár ismerősömmel úgy döntöttünk, belevágunk. A szerkesztői csapat azóta persze vátozott, de a magazin szellemiségét meghatározó „mag”, aki a központi gondolatiságot képviseli, megmaradt.

A szerkesztői gárdában mindannyiotoknak van egy tisztes polgári foglalkozása, és a szabadidőtökben szerkesztitek a lapot? Esetleg eleve valamilyen művészeti területen dolgoztok?

Ki így, ki úgy… Néhányunk teljesen mással foglalkozik, úgyhogy a magazinnal kapcsolatos dolgokat esetleg magát az alkotást (költészet, képregény, lengyel szövegírás) szabadidejükben végzik. Mások művészeti vagy oktatási területen dolgoznak ugyan (zene, angol nyelvű szövegírás), de a magazinnal szabadidejükben foglalkoznak ők is. És megint mások, mint én, lázadunk: van egy csomó projektem, lázadok a kötött munka ellen (dolgoztam komoly cégeknek 10 évig, éhbérért)…. Szóval egy csomó dologgal foglalkozom…

Mi a helyzet a lengyel kortárs művészetekkel? Milyen a „hivatalos” művészeti élettel a kapcsolatotok?

A lengyel kortárs művészeti élet? Az első dolog, amit rögtön leszögeznék, hogy mindenfajta szabály ellen vagyok, annak ellenére, hogy művészeti és újságírói területen végeztem tanulmányaimat. Megtanítottak rá, hogyan írjak különböző stílusokban, megtanították a rajzolás és festés alapjait, jártam mindenféle festészeti, fotográfiai és kézműves kurzusokra. De inkább elméleti oktatásban részesültem, mint gyakorlatiban. Jártas vagyok a színháztudományokban, kriminológiában, restaurátor vagyok, könyvelő, könyvvizsgáló, és remélem, hamarosan antropológus is. Ezért nem is kategorizálnám a tevékenységeimet, nem hívom műalkotásnak az eredményét, nem hatnak rám a különböző áramlatok, trendek, mivel nem ismerem őket, és nem is érdekelnek. Csak akkor szerzek róluk tudomást, ha valamiért a Mega*Zien L&F érinti őket.

Ezek miatt aztán semmiképpen nem nevezném magam művésznek… Ettől függetlenül néhány projektem mégis művészinek mondható. A művészet nincs nemzetiséghez, nyelvhez kötve, a munkáim, legyen az bár lengyelül írt vagy előadott, nincsenek nemzetiséghez kötve. Úgy döntöttem, hogy azt csinálom tehát, amit szeretek. Ez a 3x T – Zsarnok (Zs-vel J), Titán és Terrorista.

A szerkesztőségi tagok közül Piotr Kasperowicz része a lengyel irodalmi életnek, nem is olyan régen adták ki verseskötetét. Jan Gromski zenész és zeneszerző, a zeneművészeti egyetemen végzett. Piotr Głonik a lengyel képregény-kultúrát gazdagítja: az „Alien Komix” képregényeket készíti.

Mondható, hogy a magazin koncepciójában egyedülálló?

Mint mondtam, a leglényegesebb, hogy ingyenesen hozzáférhető a magazin két nyelven is. Ahogy elnéztem, elég sok online vagy print magazin is megjelent az utóbbi két évben kereskedelmi célzattal. Ha nem a kiadványért kell fizetni, akkor a művész fizet magáért a megjelenésért. Az ingyenesség a Guy Standing által prekariátusnak hívott fiatalok csoportján alapszik… Európában egy csomó fiatal, egy csomó kreatív fiatal alulfizetett, vagy egyátalán nincs is munkája. Vannak ugyan álmaik, de a létbizonytalanság állandó stresszben tartja őket. Segíteni ugyan nem tudok rajtuk, de ha az érzéseiket, az alkotásaikat megoszthatom (mint a magazin szerkesztője), hát biztosítom számukra a lehetőséget. Ebből a szempontból igenis egyedinek mondható a kiadvány.

A koncepcióról pedig azt tudom mondani, hogy a szerkesztőséggel mindig előre kitaláljuk a témát – kivéve a speciális kiadványokat, ahol az olvasók is szavazhatnak, és témajavaslatokat tehetnek, sőt, a szerkesztésben is részt vehetnek egy szám erejéig. A művészek tekintetében válogatunk is az alkotások között, vannak önálló jelöltjeink is. Nem minden művész akar szerepelni a magazinban, sokat valóban sötétnek, borongósnak tartják. Erre azt tudom mondani, hogy ugye nincs sötétség a fény nélkül, és mindenképpen érdemes megmutatni a közönségnek egy művész alkotásait, és így valami nagyobb dolog részesévé válni. És ugyan nehéz velem az együttműködés :), de a projektjeim elkötelezettje vagyok, és ha bármiben biztos vagyok, az az, hogy a magazin akkor is létezni fog, ha minden más az enyészeté is lesz.

Hogyan választasz a sok-sok művészeti alkotás között? Valóban előnyben részesített a sötétebb dolgokat?

Nem válogatok, inkább kiválasztom a művészeket, akik szerintem ráérezhetnek a témára. Igazából ők válogatják ki az alkotásaikat a magazin számára, ami abszolút nem az én ízlésemről szól. Inkább arról, hogy a művészek hogyan bontakoznak ki a témát ismerve, hogyan és mennyit mutatnak magukból. Ha több a „dark art” az azt jelenti, hogy ebben a műfajban tevékenykedő művészek keresnek meg bennünket. Ha esetleg valamelyik szában egyszarvúak, édes kiscicák, virágok vagy szivárványok lesznek, az nem az jelenti, hogy megőrültem az öt macskámtól (bár ez így van), hanem azt, hogy most ez a fajta művészet foglalkoztatott bennüket.

Hívhatjuk az L&F-et sikertörténetnek? Mik a visszajelzések?

A L&F egy nonprofit magazin, ilyen szinten nem sikertörténet. Természetesen boldogok vagyunk,mert egyre több és több ember olvassa és osztja meg a magazint, esetleg szeretne benne publikálni, de még ezt sem számoljuk igazából. Az egyetlen dolog, amire ránézek néha az a rajongói szám, ennek sincs oka, csak látom minden nap a facebook-on. Egy nem kereskedelmi célzatú projektnek szerintem a 900 feletti rajongószám jónak mondható, más magazinokkal összehasonlítva viszont nem számít annyira jónak. Ha valaki kapcsolatba szeretne kerülni velünk, vagy a szerkesztőséghez csatlakozna, nyitottak vagyunk rá. Azt azért tudni kell, hogy ez nem egy homokozó, kötelezettségeink, időbeosztásunk van, minden egyes művésszel külön szerződésben állapodunk meg. Az ötleteken kívül elkötelezettségre, kitartásra, némi szabadidőre és rengeteg jó szándékra van szükség – enélkül nem megy az együttműködés, ebben biztos vagyok.

A visszajelzések több mint jók - némi kivételtől eltekintve, melyek az erősen hagyományos gondolkodást tükrözik. Például nemrégiben kaptam egy, szerzője szerint egyébként konstruktív kritikát megfogalmazó levelet (szerintem mondjuk nem éppen volt konstruktív, de mindegy), miszerint rosszul tördeljük a szöveget. A nyomtatott sajtó szabályai szerint valóban rosszul, de az L&F egy online, négyzet alapra tördelt magazin… és egyátalán nem kívánjuk a szabályokat egyébként sem követni. Először a koncepciót kell megérteni, és max. utána vagy tetszik, vagy nem. De csak azért, mert valaki máshogy gondolkodik, ne mondja, hogy nem jó valami. Na megmondtam, hogy nem vagyok egy jó fej (LOL)…

A jövőre vonatkozóan annyit mondhatok, hogy eddig 9 megjelenésünk volt (8 + 1 különkiadás), ezek elérhetőek a weboldalunkon. Ezeket az issuu.com oldalon online is lehet olvasni, vagy egyben letölteni e-book oldalakról – természetesen ingyen, illetve a Deposite Files szerveréről is. Nincsenek terveim a témákra vonatkozóan (sem), nyitott vagyok bármire, amivel az élet szembesít. És mivel a hagyományos értelemben vett célok és eredmények a megszokott kereskedelmi projektek célkitűzéseit jelentik, ezért azok sincsenek. Illetve egy cél van, a folyamatos munka.

Ha bárki csatlakozna hozzánk szerkesztőként vagy művészként, várjuk a jelentkezését.

Sok sikert kívánunk Lucja!

Web: http://lostandfound_megazine.vipserv.org

FB: https://www.facebook.com/LostandFoundmegazine

Issuu: http://issuu.com/lostandfoundmegazine

Tumbrl: http://lostandfoundmegazine.tumblr.com/

Szólj hozzá

interjú képzőművészet fotográfia lostandfound by oriza lucja lange vizuál kult