Viola: A fészek melege

Fülszöveg: 

„Ez ​a könyv a negyedik Viola Judit történelmi regénysorozatában. Aki arra vágyik, hogy a mai Északkelet-Magyarország alig észrevehető várromjai, időtlenséget sugárzó hegyvonulatai, poros országútról rég aszfaltozott útra váltott völgyei, patakok kibetonozott partjai, az erdők mélyének hívogató csöndje benépesüljön 13. századi magyar életekkel, az jó helyen jár. Az Aba család fordulatos története, az édesanya aggódása, az apa fiaira néző büszkesége, majd szótlan fájdalma, magyarok, kunok egymás ellen vívott csatáinak kegyetlensége és lelkifurdalása, az egyszerű nép gyermekeinek egymásra hagyott bölcsessége, az uralkodás kísértései és felelőssége, a felnövekvő ifjak szilajsága, határozottsága és tanácstalansága, az igaz szerelem keresése, bőséges lakomák gyönyörűsége, országos gondok és kicsinyes intrikák szövevénye – mindez, s annyi minden más is elénk tárul e tetralógia lapjain. S a szerző, miközben egy idegen, rég elmúlt világ mindennapjaiban és ünnepnapjaiban részesít bennünket, nemcsak elhisszük neki, hogy ilyen lehetett az élet úgy hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon, Göncön és Budán, meg a Nyulak szigetén, hanem részévé válunk Amádé, Finta és Péter, a három testvér országos gondjainak, családi és magánörömeinek, tragédiáinak.”

Szerintem: 

Az Aba-család története a 4. kötetben kicsit másképpen van elmesélve, mint a korábbi kötetekben. Ezt már

a cím is sejteti: A fészek melege. Vagyis, ebben a részben a családi kör, a családtagok közti kapcsolatok és összetartás lesz a lényeg.

Több generáció között nagy az összetartás, ami eddig is megvolt ugyan, de most hangsúlyozottan és erre fókuszáló jelenetekben ölt testet. A nagybácsi, aki után Péter fog örökölni, imádja a családját, Péter fiait és mindenre kész lenne értük. Ahogy a hagyatékát kezeli, ahogy bánik velük, édesfia is megirigyelhetné. De ugyanilyen bölcs és szerető családfő Aba Dávid is, aki idős emberként is kézben tartja a dolgokat, segíti a gyerekeit és nem csak az egymás iránti kötelesség, de a király felé tett hűség is jellemzi. A két megmaradt fia ennek szellemében is él: a hazáért és a családért.
A meglepetés szereplő talán Dávid úr felesége lett, aki nagyon sokat fejlődött, mint amikor megismertük szép feleségként, kényeztető és némileg hanyag anyaként. Most már igazi mátriárka, aki érdemben segíti a fiait és az unokáit, aki országos ügyekben is képes tanácsot adni a férjének. Idős korára olyan nemesasszony lett belőle, akit példaként lehetne a többiek elé állítani. Adni is tud, nem csak élvezni a kényelmet és gazdagságot, amibe beleszületett.

De van még egy pont, amiért ez a családi kötet. Amadé nagyon sokáig volt agglegény, és nem egyszer szóba került, hogy talán meg sem nősül. Most azonban megismerkedik egy fiatal, lengyel származású nemes kisasszonnyal, akivel egymásba szeretnek és némi bonyodalom után elnyerik egymást, családot alapítanak. Amadé az országos ügyek és a családért tett feladatok után most saját gyerekeket nevel, szereti a feleségét és Viola Judit velük megfesti egy magyar, főnemesi és idilli család életét. Nekem jól is esett elmerülni a mindennapjaikban és a boldogságukban, ami azért éles ellentétben áll azzal, ami az országban történik.

Mert hiába ez a családi kötet, azért a háttérben ott vannak az országos események és Kun László gyenge lábakon álló uralma továbbra is téma, ha kisebb arányban. A Kőszegiek hatalmi törekvései, a kunok helyzete az országban, a király döntésképtelen viselkedése mind a történetben van. Érdemben történelmi regény ez még mindig, és megvannak a maga izgalmai. Itt elsősorban a Kőszegiek mesterkedésére gondolok, akik aztán gátlástalanul vernek át mindenkit, és erőszakkal, erkölcstelen cselekkel is gyűjtik a vagyont, birtokot és hatalmat. Ők képviselik az olyan kiskirályokat, amilyennek az előismereteim alapján képzeltem korábban őket. Jók gonosz figurának is, ellentétezni az Aba családot.

Ha már itt vagyok, meg kell jegyeznem, hogy továbbra is roppant érdekes, ahogy Viola Judit Kun László alakját kezelni tudja. Miközben nagyon gyerekes és negatív dolgai vannak, van benne nem kevés szánnivaló vonás is. Így ő meg tud maradni a két oldal között: nem a regény hőse, messze van attól. Ugyanakkor nem is a rosszak közé tartozik, noha nem egy döntése vagy éppen a meghozatalára való képtelensége teremt borzasztó helyzeteket. Nagyon könnyen beleláttam, most is, hogy példázza az ő egész jelleme és uralkodása az Árpád-ház hamarosan bekövetkező bukását.

Ha már a történelmi részek, nagyon átélhetően benne volt az éhezés, barbárrá váló vidék elől a Magyar Királyságba menekülők sorsa. Vannak történetek, mire vetemedtek többen a túlélésért, és beszédes az is, ahogy az itt levők reagálnak, borzadnak a történeteken. Mivel én szeretem a horrort és a disztópiát is, olvastam már ennél borzalmasabbat – de a regény keretei között azért itt is meg van az olvasó sápasztása. Ok, amilyen sokkos állapotban érkezett Anna, én durvább történetet vártam tőle. Csak látott dolgokat, mielőtt igazán borzalmas dolgok történtek volna vele, vagy esetleg bántalmazták volna, egy pap mellett menedékre lelt. Így a kannibálokat csak látta, nem verte vagy rabolta ki senki, meg sem erőszakolták. Bár az is igaz, hogy a zárdából hazatartó, még szinte kamasz leánynak valóban sokkoló lehetett az éhezés és annak hatása az emberekre.

A szerző stílusa a szokott, de már teljesen megbarátkoztam vele. Lineáris, értelmes, kellemes jelenetekkel és filmként láttatott történelmi eseménysorokkal. Az archaikus elemek a nyelvezetben már nem akasztanak meg, szinte hiányolnám, ha visszaváltana teljesen mai köznyelvire.

Szerettem ezt a kötetet is, vannak benne korábban nyitva hagyott eseményekre válaszok – Finta sorsa is ilyen –, és továbbra is egy értelmes, ugyanakkor szórakoztató történelmi családregény.