Egy 13 éves kislány, aki rajong az alternatív életmódért: vegetáriánus, legjobb barátai a macskái, feketében jár, mindenféle tudomány érdekli. Mit tudhatunk meg Emilyről? Annyit biztosan, hogy ember, hogy lány, hogy fekete ruhát és harisnyát hord, hosszú, fekete haja van - és igen, erősen úgy tűnik, hogy szereti a fekete színt.
Emily the Strange 1991-ben született, amikoris Rob Reger művész életrehívta a a kaliforniai Santa Cruz Skateboards gördeszkáin. Népszerűségek addig nőtt, míg mára képregényekben, videójátékban, könyvekben és még ezer helyen találkozhatunk Emilyvel és különcségeivel. Itthon a Fumax gondozásában jelentek meg a mániákus naplóíró kislány élményeit feldolgozó Elveszett emlékek és a Különös különcségek c. regények.
Jól kitalált, bájos kis gót karakter Emily, aki az Elveszett emlékek első oldalain amnéziával ébred Feketekő kisvárosában, és folyamatosan feljegyez mindent, amiben biztos (hiszen ugyebár van egy jegyzetfüzete és ceruzája is). A történet egyre rejtélyesebb, folyamatosan kuszálódik, egyre újabb és újabb karakterek kapcsolódnak be a néhol már-már követhetetlen, szövevényes történetbe. A csinos piros borítójú Különös különcségek kötetben Emily egyenesen meg-dup-lá-zó-dik, úgyhogy képzelhetitek mit éreztem, mikor véletlen ezzel a 2. kötettel kezdtem az Emilyvel történő ismerkedést.
Emily fura szokásairól és élményeiről, bizarr találmányairól, nem mindennapi látásmódjáról, költözéseiről és persze fekete macskáiról mindkét kötet párbeszédekkel és rajzokkal kísért, naplószerű formában számol be A csapongó gondolatvilágot kiválóan kísérik az igényes és kedves illusztrációk, ami a viszonylag egyszerű stílus mellett azért nagyban segíti a történet érhetőségét.
Anno a 13 és 3/4 éves Adrien Mole titkos naplóján szocializálódtam, és bevallom, valami hasonló élményt vártam az Emily könyvektől is. Nyilván hiba volt elvárásokkal indítani, mert teljesen más a két könyv (legalábbis nem mennék bele most részletesen az összehasonlításukba) - annyi biztos viszont, hogy szerethető, kedves sorozat ez is, különc, hátsópadban ülő tinédzsereknek kötelező darab!
A fáma szerint egyébként az eredeti karaktert egy 1978-as kiadású gyerekkönyv egyik szereplője, Rosamond inspirálta (a könyv címe: Nate the Great and the Lost List). Ezen egy darabig ment is a vita, de aztán 2009-ben lecsillapodtak a kedélyek, és megegyeztek benne hogy Rosamond és Emily két önálló karakter. Hát nem tudom.
Ti olvastátok már ezeket a könyveket? Mit gondoltok róla?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
