Időben kilépni egy rossz szituációból nem feltétlen egyenlő a feladással. Vannak olyan dolgok, amiket hosszú távon jobb elengedni.
A Corvina kiadó gondozásában jelent meg Annie Duke: Lépj ki vagy állj bele! című kötete.
Ne éljük meg kudarcként a kilépést
Sokan későn jövünk rá, hogy nem mindig éri meg ragaszkodni a dolgokhoz, legyen szó tárgyakről, egy munkahelyről vagy egy kapcsolatról. Vannak olyan helyzetek, amelyeken egész egyszerűen nem lehet változtatni, és nem érik meg az erőfeszítést sem egy bizonyos pont után. Kérdés, melyek ezek a szituációk, vagy hol van az a pont, amikor meg kell hozunk ezt a döntést.
A kitartást bátorságként, az elengedést pedig kudarcként éljük meg legtöbbször. Álljunk ki a célunkért, maradjunk az ahhoz vezető úton, próbálkozzunk újra és újra - ezt halljuk gyerekkorunk óta. Pedig azoktól a dolgoktól, amelyek nem visznek előre az életben, csak akadályként, sőt elérhetetlen célként szembesülünk velük újra és újra, jobb elengedni.
Inkább a rosszat választjuk, hiszen azt már ismerjük
Járt utat a járatlanért - az ember hajlamos jobban ragaszkodni ahhoz, amit már biztosan ismer (még akkor is, ha rossz), mint az ismeretlen újdonsághoz. Ha nyakig benne vagyunk már valamiben, és túl sok időt, energiát feccöltük a témába, megintcsak nehezebben megy a kiszállás. Sokszor valamiféle ál-optimizmussal tekintünk a jövőbe, és azzal áltatjuk magunkat, minden jobbra fordul. Ezer és ezer okot tudnánk felsorolni.
Annie Duke olvasmányos kötete segít megértetni velünk, hogy a kilépés és a feladás nem ugyanaz, és megmutatja, hogyan gátol meg bennünket a kudarctól való félelem a racionális döntések meghozatalában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
