Recycling art, trash art, garbage art, junk art: a hamisítatlan városi hangulat, szeméthegyek, pusztuló közterek feloldódása a művészetben.
Gabriel Dishaw
Míg egyesek öncélúan szórakoznak, és max. az esztétika oltárán áldoznak, másokat szigorúan a környezettudatosság, az újrahasznosítás gondolata foglalkozat. Hosszasan vitatkozhatnánk azon, hogy ez most művészet-e, mi a művészet stb. – nem tesszük. Pillanatnyilag csak annyi a lényeg, hogy hogy ami az egyik ember számára szemét, a másiknak valóságos kincs.
A Cellux csoport a környezettudatosság, a valóban fenntarható fejlődés mellett tette le voksát rendezvényeivel, kiállításaival, Bács Emese képzőművész pedig, a limlomokból a nagyvárosi miliőt álmodja újra nagyméretű kollázsain.
Ann P. Smith az elektronikára utazik, alkatrészekből, nyák-lemezekből készít robotszerű állatokat (a honlapján animálta is őket, jópofa). Tomita Natsumi kedves kis állatokat varázsol az amúgy haszontalan szardiniásdobozokból és fémkupakokból, Gabriel Dishaw „junk-artist” pedig koponyákkal és Star Wars szobrocskákkal örvendeztet meg bennünket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
