sheabouteverything

Mivel alapjáraton elfogult vagyok a japánokkal szemben, nehezen szántam rá magam egy objektív beszámoló megírására, de mivel a produkció minden várakozásomat felülmúlta, azt hiszem senki nem fog megkövezni, ha néha ömlengeni fogok a Yamato dobformáció legújabb produkciójáról.

18:50 kor még kígyózó sorok álltak a Papp László sportaréna előtt, ezért kicsit aggódtam is, hogy el tudjuk-e foglalni helyeinket a 19 órás kezdésre. A nagy érdeklődésre való tekintettel első alkalommal került megrendezésre ezen a helyszínen az amúgy évi rendszerességgel hazánkba is ellátogató energetikus japán dobosok koncertje. Meg is telt a csarnok, szerencsére gyorsan és flottul ment a bejutás, így kényelmesen elhelyezkedve vártuk a kezdést. A színpadon fehér zsinórfüggöny takarta el a sejtelmesen megvilágított lépcsőzetesen felpakolt különböző méretű dobokat, és a nézőtér elsötétítése után megkezdődött a produkció.

Egy projektorral a függönyre vetített kisfilm vezette fel a műsör lényegét, de ebből sajnos egy szót sem értettünk, mert a japánul beszélő narrációt egy kis gikszer folytán németül feliratozták.  De figyelmünket  amúgy is a szép lassan besorjázó és helyüket a dobok mellett elfoglaló tagok kötötték le. Karjukat szabadon hagyó, hagyományosra hajazó designnal megtervezett fekete-piros köntös szerű egyenruhájukban első ránézésre teljesen egyformának tűntek,  de csakhamar látható/hallható volt a különbség. Mind a fiúk, mind a lányok a napi edzések és gyakorlások miatt nagyon izmos testalkatúak, mert sokszor az embernél is nagyobb dobok megszólaltatásához bizony kell az erős fizikum.  Az egyik  közel 140 cm átmérőjű taiko dob által keltett rezgések a padlón át az ember mellkasát is megdübörögtették, és a többi kisebb dob ütemes pergése is  arra késztette az ember ritmusérzékét, hogy együtt dobogjon a szíve és  végtagjai  a zenével.  Lenyűgöző volt hallani ahogy fél tucat dob együttesen és összehangoltan megszólal, mindezt táncos, harmonikusan megtervezett mozdulatokkal aláfestve. Néha hangos "Ho, Ha, Hai, Yatta" kiáltásokkal spanolták magukat még jobban, kiengedve a lelkükben megbúvó oroszlán erejét, és ami számomra a leginkább tetszett, hogy a tömeges extázis mellett a humor is szerepet kapott.

3-5 fős, tréfásan előadott  produkciók voltak hivatottak átvezetni a következő számokhoz szükségeltetett színpad átszerelést is, ezek közül az egyik, pont egy a közönséget is beavató "párharc" volt. 2 férfi tag, és 2 női tag próbálták egymást "ledobolni",  miközben egyre több és több dob került fel a színpadra. Ezeknek a mókázós  jeleneteknek a motorja az egyik irokéz frizurás tag volt, aki szinte komikusi tehetséggel megáldva szórakoztatott minket.  Ő bíztatta a közönséget arra, hogy segítsenek neki ütemes tapsolással legyőzni "ellenfelét", és egy másik produkcióban pedig betanította a közönséget ritmusra tapsolni, lábbal dobogni,  kezeket lengetni, vagy épp üvölteni.

Az összlétszám most 9-11 fő körül mozgott, 4-5 szám erejéig ennyi ember ütötte egyszerre a különböző méretű és formátumú ütős hangszereket, 2 számban pedig  a dobok mellett a varázslatos hangú kagurabe (bambuszfuvola) is szerepet kapott, és oldásként, míg a színpadot újfent átszerelik hallhattunk/láthattunk egy mókás 3 fős produkciót Tehiragane-val (mini cintányér) is előadva.

A közel 2 órás műsort 2 részre bontották, közte 20-25 perces szünettel, ami kellett is, mert a táncos, ugrálós koreográfiák erősen igénybe vehették a dobosok fizikai állóképességét. Nem egyszer a nyakukba akasztott dobbal sürögtek-forogtak, amiknek súlyára azért kíváncsi lettem volna, mert bár mozdulataik nagyon könnyednek tűntek, de  gyanítom ez csak a látszat volt.

A szünet után a tagok a 20 éves fennállásuk alkalmából szitázott pólóban és farmerben jelentek meg, és külön aranyos kis szösszenetként egy papírról fonetikusan leírt magyar szöveget olvastak fel, amelyben köszönetüket nyilvánították ki a közönség felé, akik sokéves támogatásának köszönhetően nem lankadnak, és további lendületet kapva újra és újra megszólaltatják hangszereiket.

Így üvöltött tehát az oroszlán velünk együtt, és aki a jelen produkciót kihagyta, ne keseredjen, mert nagy valószínűséggel jövőre újra láthatjuk és hallhatjuk őket.