sheabouteverything

A fényképezőgép feltalálása óta festőnek lenni nem csak hivatás, hanem  iránymutató és önkifejező életforma.  A képek már nem csak ecsettel festett illusztrációk, és korokat ábrázoló dokumentációk, hanem sokkal inkább a festő személyes valóságának megörökítői. Az elmúlt majd 200 év alatt annyiféle irányzat alakult ki a képalkotók ecsetnyomai által, hogy nehéz meghatározni mit jelent ma egy festmény.

Lehet elgondolkodtató, lehet szimbolikus, lehet az önkifejezés eszköze, és lehet csak spontán esztétikai élmény…

…vagy akár mind az egyben. Mint Szuharevszki Mihály alkotásain. Róla annyit illik tudni, hogy grafikai és festészeti tanulmányai elvégzése óta népszerű, tetszetős munkáival látja el megrendelőit és a kiállításokra járó közönséget. Képein modellek nyújtóznak, mintha divatlapból léptek volna ki, popikonok testesítenek meg szenteket, és a színek versengenek a letisztult ecsetnyomokkal látószerveink kegyeiért. Több európai ösztöndíjjal és egyéni kiállításokkal a háta mögött bizonyította tehetségét, valamint azt, hogy a XXI. században is érdemes ecsetet ragadni és csak a festészetnek élni.

Legújabb kiállításán a Pizzica mini-galériájában  akrilfestékkel  vászonra álmodott kokeshi  babák ötvözték a jelentéstartalmat az esztétikummal.  Ennek a kiállításnak a kapcsán faggattam ki őt, hogy mi vezérli piktori pályáján.

Milyen indíttatás vezérelt festő szakra, hogyan kezdődött és mikor?

M. Sz.: A kreativitás mindig fontos volt az életemben. A vele való találkozás is korai, apukám modellezett ekkoriban, és mindent el tudott készíteni, repülőket, hajókat. Gyűjtőszenvedélyem sok nyersanyagot tett hozzáférhetővé. A nagyszülőknél is folyton rajzoltunk, nagymamám le is osztályozta ezeket. Többször elvittek állatkertbe, másik ágon állatokat tartottak,s nagy kert volt, ezért imádtam állatparadicsomokat, papagájokat rajzolni. Volt egy Mácsai képük is. Nyolcadikban rajztanárom keresett fel, s készített fel a Zichy-s felvételire, Kaposváron. Itt alkalmazott grafikát, fotót, festést is tanultam, majd üvegművességet ’Sigmond Gézá-nál. Ami külön izgatott, az animáció, rajzfilmek, képregények, Walt Disney filmek, a filmújságok, filmklubok. A festő szakra egy hosszú entré szükségeltetett, majd Gaál József lett a mesterem a Képzőn. Más személyiségek vagyunk, de jó mentornak bizonyult. Tájékozottsága megfelelő ellenállással a személyiség ki és lebontásához vezethet. Így lettek tanítványai installáció, videó, pop vagy akár szigorú realista festők. Másik nagy inspiráció St. Auby Tamás volt.

Mik a kedvenc technikáid?

M. Sz.: Szívesen rajzolok, és használok grafikai technikákat is.

Milyen ágak hatottak rád,(vagy kiknek a festészete, művészete) és hogyan neveznéd a sajátjaidat?

M. Sz.: A new pop, a YBA, Michel Majerus, a London School, David Hockney, Elisabeth Peyton, punk art, black art hasonlóan inspirált, mint a divat, Pedro Almodóvar, a latinok, David Bowie, John Waters fimjei, az indie kultúra. Egyszóval a komplementerek végtelensége.

Mit szeretnél elérni festőként?

M. Sz.: Pharell, Jack Nicholson, vagy Brad Pitt gyűjteményében "szerepelni". És, hogy ne kategorizáljanak be, a live projekteket is szívesen támogatom, pl. a varietét, zenei megnyilvánulásokat. 

A jelen kiállításod témája mennyire áll közel hozzád, szereted-e az ázsiai kultúrát?

M. Sz.: Tanultam kínai filozófiát, korábban több könyvet olvastam a japán esztétikáról. Murakami, Nara kiállításain jártam többször. Szeretem a fekete-fehéret, s a klasszikus dogmatikus szigort, ill. a techno (Tokio)  színességét.

Ha választanod kell,(általánosságban a mindennapi életben, művészetben, értékrendben): tradicionális, vagy inkább popkultúra?

M. Sz.: Nincs egyik sem a másik nélkül. 

Mi lenne számodra az álommegrendelés?

M. Sz.: Sok pénzért jót, kevés izzadsággal, sok inspirációval 

Milyen jellegű képet festesz szívesebben?

M. Sz.: Modellek alapján, akiket én választok. Több szent szerepébe pár photshooting után a The Moog együttes fronténekese, Tonyo megfelelőnek bizonyult.

Jelenleg más dolgokra összpontosítok, hosszú előkészítést igényel. Hasonló projekt volt pár éve a három méteres Utolsó vacsora kép, a szereplők, apostolok modelljei kreatív emberek voltak, magazinszerkesztő, designer, filmes, graffitis, galériás, blogger etc. Akikben hiszek. Valami, ami cinematikus, nagy gárdával, amiben én vagyok a rendező.

A róla szóló dokumentumfilmből többet is megtudhatsz a munkásságáról és indíttatásairól.