Ha Japán szobrászatról beszélünk, nekem legkevésbé a kőből faragott, vagy bronzból öntött szobrok jutnak az eszembe. Nagyon jó példa erre Odani Motohiko.
Az 1972-es születésű tokiói művész alkotásait megnézve nem tudjuk eldönteni, hogy mindaz, amit látunk papír vagy műanyag, vagy valami egészen más - egyvalami ugrik be elsőre: légies. A művek maguk megjelenésükben könnyedek, mintha csak egy légáramlat fújta volna. és csak egy pillanatra a mi kedvünkért öltöttek volna formát. Nekem egyfajta elvágyódás jutott róla az eszembe, mintha a művész az enyhén melankólikus vágyait valósította volna meg kézzel fogható módon. Gyönyörű vonalvezetésű emberi alakok, lovak, organikus formák ötvöződnek a különleges egyéni mixelt technikával. Mondanom sem kell, ő is a Tokóban, a Képzőművészeti Egyetemen szerezte a diplomáját, és alkotásait már szerte a világba megcsodálhatták a modern művészetek kedvelői.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
