sheabouteverything

Az A38 hajón tartott júliusi koncert előtt beszélgetett esc a Black Nail Cabaret tagjaival - a jelenleg Londonban élő és dolgozó Emkével és a Magyarországon tevékenykedő Sophie-val - inspirációkról, itthoni és külföldi tervekről, valamint a készülő új albumról.

Mennyire működik a kétlakiság? Hogyan alakul a munkamegosztás most, hogy földrajzilag szét vagytok szórva?

Emke: Eleinte azt hittük, hogy nehezebb lesz, de egész jól áthidaltuk a kisebb-nagyobb problémákat. Mindenki otthon próbál, és ha koncertfelkészülésről van szó, akkor koncert előtt egy pár napot rászánunk a közös próbákra is. A dalszerzés ping-pong jelleggel folyik: ha mi csinálunk valamit (Árvai Krisztiánnal, Emke párjával), azt elküldjük Zsófinak, aki tovább foglalkozik vele, illetve fordítva is így igaz: Zsófi elküldi nekünk az új dolgait, mi pedig dolgozunk még rajta egy kicsit.

Sophie: Annyi a különbség, hogy Emkéék gyorsabbak. Mindenki a maga tempójában csinálja a dolgokat. Egyébként valóban nincsen probléma a szétszakadással, csak annyi, hogy nem látjuk egymást. Szoktunk egymásnak hiányozni.

Hogy állnak most az arányok, ha konkrétan a zenekészítésről, dalszerzésről beszélünk?

E: A dalszerzés nagyon vegyes: Sophie is csinál alapokat, Krisztián is csinál alapokat, én is csinálok alapokat, és mindenki beleteszi a sajátját és kiegészíti valamivel. A dalszövegeket főleg én szoktam írni, de most már Zsófi is csinált, ha nem is teljes dalszöveget, de egy refrént vagy egy verzét.

S: Ez részemről egy teljesen új dolog, mert az első albumon egyáltalán nem kontárkodtam bele Emke szövegeibe. Most, a második albumon lesz kettő szám – vagy három? -, aminél csak úgy eszembe jutott pár sor és átküldtem Emkének, hogy csináljon belőle valamit.

E: Sőt, az egyik dalban énekelni is fog: nem ám háttérvokálként, hanem a refrén egyik fő szólamát.

És mennyire inspiratív város London? Azon túl, hogy a blogon olvashattuk, hogy fárasztó, stresszes és szörnyű, azért van jó oldala is?

E: Van, de nem gondolom, hogy Londonnak bármi köze van az inspirációhoz, ami jön. Nagyon rohanó a város; az inspirációt a személyes kapcsolataimból, és főleg azok és más dolgok hiányából merítem. Illetve magából a zenéből.

S: Konkrétan erről fog szólni egy szám az új albumon, és abban leszek majd én is hallható. Bár ezt Emke tudja jobban, de az a szám sem a pozitívabb dolgokat emeli ki, sőt.

E: Igen, érdekes, amit ő ráénekelt. Írtam egy szöveget, ahogy én láttam azt a szitut, amikor decemberben kiraboltak minket kinn, és kirepült az ablakon egy csomó úgymond eszmei érték, emlék is a tárgyi dolgokon felül. És a Zsófi hozzárakott egy szöveges részt, ahogyan ezt az egészet ő látta.

S: Igen, abszolút a történtekhez kötöttem, arról jutott eszembe az a sor, ami hallható lesz, reméljük, legkésőbb év vége felé. Nekem ez a dal tetszett komponálást tekintve eddig a legjobban, mert ez a korábban említett ping-pongozás a dalszerzésben nagyon jó élmény volt. Ez még izgalmasabb lehetne, ha Emkéék fizikailag is itt lennének, mert ebből a szempontból annyira nem jó a távolság. Meg lehet oldani, de sokkal gyorsabban haladnánk, ha itt laknának, hetente el tudnánk menni próbaterembe, és ott jammelések közben születnének az új dolgok.

E: A dalok 70 százalékát így is online raknánk össze, szóval annyira nem megrázó, de a spontán zenélés, amiből a többi dalunk született eddig, az hiányzik.

Túl a hiányokon, kint Londonban mennyire van társasági élet, mondjuk a kint élő magyar kreatív szakmabeli dolgozókkal?

E: Így, ahogy összeraktad, hogy magyar és kreatívipari dolgozó, így egyáltalán semmi. Magyarokkal hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot, főleg régi ismerősökkel, akik még előttünk vagy utánunk költöztek ki. Illetve az énektanárnőm, akinél párszor jártam, és aki jó barátnőm is, ő is magyar, csak ő már kint végzett. Igazából ő az egyetlen kapocs, aki kreatív munkát csinál odakint.

S: Sokan jönnek vissza egyébként ismerősök közül. Vannak egy-ketten, akiknek bejött az élet, de többen jönnek vissza.

Hogyan működnek Sophie az aktuális kreatív projekteid?

S: Ezek úgy működnek, hogy jelenleg sehogy... Mondjuk ki, Temesvári Balázsra, alias T.Balira gondolunk, aki egy elképesztően jó zenész és zeneszerző, a Moszkva tér filmzenéjéről is ismerhetjük. Az I.O.N. nevű projektjében vendégszerepeltem. Tavaly augusztusban a Toldiban volt egy I.O.N. koncert, amiben én életemben először, és valószínűleg utoljára léptem fel. Baromi jó élmény volt, nagyon szerettem, jó volt kicsit mást csinálni, mint a Black Nail Cabaret. Stílusban ez is eléggé darkos, nem mintha én csak ezt szeretném, erről szó nincsen, sőt. De az ennyi volt. Ott is van egyébként földrajzi széttagoltság, hiszen Linda, a basszusgitáros lány Amerikában él, és évente maximum egyszer vagy kétszer, ha hazajön. Ennélfogva nem lehet túlzásba vinni az I.O.N.koncerteket. Amúgy is lecsengett már Balinál ez a dolog, amennyire tudom, és egy másik projektbe kezdett - bár neki mindig van valami -, ez a Rosinflux, amiben szintén együtt indultunk, én szintizgettem neki. Csak mivel nekem közbejött az államvizsga és egyéb apróságok, azt mondtam neki, hogy jegeljük most ezt a témát. Hogy visszavár-e, azt nem tudom, de szerintem igen.

Visszatérve a Black Nail Cabaret-ra, hogyan alakul most az együttes zenei vonala? Régebben voltak – nevezzük így – mainstream felé nyitások, mint például az X-Faktor Dalverseny, mostanában pedig mintha hangsúlyosabb lenne a nemzetközi vonal, és itt a Beat100 chartra gondolok. Anno voltak külföldi koncertek is – gondolom ez mostanában nem túl gyakori.

E: Ez főleg a távolság miatt van. Ha most hívnának, vagy jobban forszíroznánk a dolgot, akkor lehet, hogy lenne lehetőség, csak most két külön helyszínről kellene fuvarozni minket, és az az igazság, hogy mindenütt szűkös a büdzsé. Nem tudom, mennyire megvalósítható, hogy mi elrepülünk Londonból, Zsófi meg Budapestről. Ez így necces, nem hiszem, hogy sokan bevállalnák.

S: Volt már, hogy visszautasítottak fellépést, mert túl drága lett volna kifizetni Londonból Emesét.

E: Így van, úgyhogy most Magyarországra koncentrálunk. Nem is csak az előző okok miatt, hiszen mivel innen indultunk, nyilván itt is szeretnénk elérni valamit. Úgy vettem észre, minél többet vagyunk a palettán, annál „lesöpörhetetlenebbek” leszünk, annál többen felkapják a fejüket, hogy „na, ők még mindig vannak”, csinálják és fejlődnek. Magyarországon ez a fejlődés lenne a terv, hogy eljussunk egy olyan szintre, hogy azt mondhatják az emberek, hogy a BNC-vel mi tényleg minőséget és valami egyedit képviselünk. Még mindig nagyon kevesen ismernek bennünket, azt hiszem. Mellette pedig tök jó lenne külföldre nyitni, ami sajnos 2012-ben valóban megállt, és – bár nem akarom elkiabálni – talán most változni fog.

S: Amióta Emkéék kiköltöztek Londonba, úgy vagyunk ezzel az egész koncertezősdivel, hogy oké, akkor kevesebbet, de azt jó helyen. Nekem semmi bajom azzal, ha évente kettő, maximum három van, arányosan elosztva, de akkor már ügyelve a hely adottságaira és az elfogadható zenei hangzásra, válogatunk a helyszínlehetőségek között.

E: Annyit még hozzátennék, hogy azért is szeretünk koncertezni Magyarországon, mert a legmasszívabb rajongói kör még mindig itt van. Mindig, amikor újraéled az érdeklődés, az 80 százalékban innen jön. Egyértelmű, hogy ezt jó lenne még szélesíteni, és ez szélesíthető a legkönnyebben.

S: De ha bárki meghív minket külföldre, akkor természetesen nem fogjuk visszautasítani.

E: Most, hogy részt vettem az Architect nevű német zenei projektben, és felléptem Lipcsében a Wave Gothic Treffenen, illetve Münchenben is, bízom benne, hogy többen megismerték a hangomat, és érdekelni kezdi az embereket, hogy milyen projekteket csinálok még, miben vagyok benne. Talán ez megnyitott néhány kaput. Olvastam visszajelzéseket, és elég pozitívak voltak az Architecttel való fellépésre nézve; abban reménykedem, hogy ez a BNC-re is több fényt vet, és ezáltal majd eljuthatunk újra Németországba.

Zeneileg, hangzásban az új album merre megy el? Jól érzékelem, hogy picit vidámabb a hangvétel, mostanában régebbi dalok is kicsit kevésbé fojtottan szólalnak meg?

E: Nem tudom, a vidámság azért annyira nem jellemző... Lehet, hogy azért, mert még csak kevés dal ismert.

S: Még nem tudtok semmit! (nevetés)

E: Az a baj, hogy amikor én összerakok egy számot otthon, meg amikor Zsófi küld valamit, mi azt teljesen másképp halljuk, mint ahogy lejön a közönségnek. Ezért nem tudom megmondani, hogy milyen lesz a következő album. Azok alapján, ami inspirált, nekem egy sötétebb lemez lesz, és lehet, hogy nektek ez meg pozitív. Sötétebb, kiforrottabb lemez… és szexibb is szerintem.

S: Nem kéne…

E: Szexibb! Bár utálom ezt a szót…

Mikor jöttök ki az anyaggal?

E: Őszre terveztük, de mivel még nincs kész a keverés sem teljes mértékben, ezért egyelőre nem merünk pontos dátumot mondani.

S: Még folyamatban vannak dalok is, nincs mindegyik befejezve. Ezek majd a nyáron szépen, folyamatosan kifejlődnek és elérik teljes formájukat, remélhetőleg még ebben az évben.

A feldolgozások már kikopóban vannak a koncertekről. Ha születik még egy album, lassan erősen szelektálni kell már a saját gyerekek között is...

E: Azért voltak erős feldolgozások, de mostanra egy számra szorítottuk vissza. Most már kezdi megismerni a magyar közönség a dalokat. Nagyon sokszor látom az első-második sorokban, hogy kívülről éneklik őket – figyelnem kell, nehogy elrontsam, jobban tudják, mint én -, és már szükségtelen feldolgozásokkal nyomulni. Az elején volt fontos, hogy legyen olyan szám, amire azt mondják, hogy jaj, ezt ismerem, és tudjanak velünk örülni, ne az legyen, hogy az egész 60 perces műsor arról szól, hogy végig figyelnek, és csak új dal, új dal, új dal. De most már nem ez van, szerencsére.

Akkor lassan már sajátból is össze tudtok válogatni egy 60 perces showhoz.

E: Már most bőven van annyi: ki is kellett hagyni jó párat, hogy 60 percbe beleférjen, amit játszunk. Most pénteken (július 18. A38 hajó) színpadra kerül egy új dal, aminek a klipjében egy brazil srác, Marcus Tomazetti segített. És elvileg ő készíteni fog egy HD klipet is, amit a saját maga által kreált, régi Marilyn Monroe filmeken alapuló effektekből rak össze.

Lemezbemutatót terveztek valamikor?

E: Ha idén, mondjuk ősz második felében ki tudjuk hozni a lemezt, akkor nagyon szeretnénk egy „turnét”.

S: Egy miniturnét, Magyarország nagyobb városaiban, mondjuk Budapest, Pécs, Debrecen, ilyesmi…

E: A karácsonyi hazautazást összekötnénk a turnéval, beleférhetne mondjuk négy koncert, egy fővárosi és három vidéki. Ezt mindenképpen összehozzuk, ha nem idén év végén, akkor 2015 év elején.

Fotók: sheabouteverything/oriza