Lehetne még romos lakásban fotózni állatot, láncon a kertben, egy kiadós eső után csak simán csatakosan, amint épp összekuporodva alszik egy sötét szoba sarkában, esetleg egy csűrben a szénán ahová a naplemente fénye besütve meg a por különleges fényviszonyokat teremt. Lehet vágóhidakat fotózni még, meg oszladozó tetemeket, kiszáradó sivatagokat. És még ezer helyen lehet depressziós az ember, pl a tengerparton a nagy végtelen vizet nézve egy finom forró kávéval, és egy hideg narancslével.
Hatásvadászat a köbön. Empátiakeresés depressziósoknak, némi fotós tudással fűszerezve.

Talán még annyit hogy nem ikonikus autókat kellett volna választani mint pl a 60as 70 évek hippi VW je, egy MG, vagy egy Merci kupé. Lehetett volna pl egy teljesen jellegtelen bontószökevény, egy pár elnyomott cigicsikkel, eldobált energiaitalos, gyorséttermes csomagolóanyaggal, egy üres vodkásüveggel - egyszóval jó nagy kupival - a kutya mellett.
Na az hiteles lenne.
Mutasson nekem valaki egy gondatlan gazdit aki a megkímélt az SL-jében vagy az old timer MG-jében hagyja a kutyáját fullasztó vagy más rossz körülmények között.
Valószínüleg az ilyen gazdi pont annyira szereti a kutyáját mint az autóját.