Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, még kevésbé betartani őket, de mivel egy ideje közel napi másfél órát vonatozom teljes kényelemben, eldöntöttem, hogy a közösségi média bugyrai helyett az olvasást választom. Még vége sincs a januárnak, de Jennie Melamed Lányok csöndje (Gather the Daughters) c. regénye a harmadik volt a sorban. Ha bejött A szolgálólány meséje vagy A legyek ura, olvass tovább!
Bächer Iván Zónázója és Tóth Lajos Átmenetije után az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent Lányok csöndjét választottam évindítónak. A tavalyi évben egyértelműen verte nálam az összes sorozatot A szolgálólány meséje (HBO/Hulu). Ha valaki esetleg nem látta, a sorozat egy hátborzongató disztópia egy erősen patriarchális társadalomról, ahol a (nem meddő) nők egyetlen dolga a gyerekszülés, a meddők pedig kb. mehetnek atomhulladékot lapátolni. Ostobaság, tömegpszichózis, párhuzamok a jelenkorral, nem mellesleg izgalmas cselekmény: az első percétől az utolsóig vágni lehetett a feszültséget.
Nem kis várakozással álltam tehát neki nem egészen egy hete a Lányok csöndjének (bevallom, azzal a prekoncepcióval, hogy a szolgálólányt úgysem lehet megugrani). A meglehetősen sötét hangulatú regény valamiféle világégés után, kitudjahányban, talán a nem túl távoli jövőben játszódik egy mindentől elzárt, kis közösség-lakta szigeten. A látszólagos idillben az újszülöttek 90 százaléka sérülten jön a világra (ha egyátalán), ezért aztán nem meglepő, hogy a nők princípiuma itt is a gyerekszülés lesz - minél korábban, annál jobb. A cél érdekében a közösség maguk alkotta, középkort idéző szabályok között él, ami gyakorlatilag kényszerházasságot, tizenéves anyukákat és intézményesített abúzust jelent. Nem meglepő, hogy a lányok itt nem várják a tinédzserkort, és az sem, ha előbb utóbb valakinek elege lesz ebből.
A pszichiátriai asszisztensként traumatizált gyerekekkel foglalkozó írónő (akivel itt olvashatsz egy rövid interjút) bár remekül ábrázolja a kora-tinédzseréveikben járó lányok lelkivilágát, és rengeteg izgalmas cselekményszálat és karaktert dob be (újonnan a szigetre költözők, zaklató felnőtt, szerető/nemszerető szülő stb.), kicsit hiányoltam e magaslabdák leütését, a szálak kibontását, a további jellemrajzokat. Letenni mégsem tudtam, nagyon elégedett vagyok eddigi könyvválasztásaimmal: remek harmadik könyv volt 2018-ra.
Nagyon is el tudom képzelni a történet megfilmesítését - kérdés, akad-e olyan színésznő hozzá, mint a szolgálólány Elisabeth Moss. Ha lesz, biztosan megnézem.
Itt tudsz beleolvasni a könyvbe, itt pedig megvásárolhatod.
Jennie Melamed
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
