" ...megtisztelő, hogy egyátalán a világot akármennyire érdekli az én kálváriám, az én nyomorom, és nagyon jó hogy ezt így kiadhattam magamból, mert ezzel lezárult egy fejezet az életemben (...), és mostantól kezdve már máshogy alakítom a személyiségemet." (Start Plusz interjú Bérczesi Robival és Kiss Lászlóval).
Magával sodró, olvasmányos és a végletekig őszinte önéletrajzi könyv jelent meg Én meg az Ének címmel az Athenaeum Kiadó gondozásában Bérczesi Róbert (hiperkarma) első negyveniksz életéről Kiss László tollából.
Az első és az egymilliomodik füves cigi, a kilencvenes-kétezres évek budapesti éjszakái, zenésztársak, barátok, Komló, Gödör, ZP, Lovasi, speed, majd keményebb drogok, totális széthullás, az elvonó, az alkotás nehézségei, szorongás, depresszió - mindez folyamatos pörgésben, kegyetlen őszinteséggel. Ellentétben a zenésszel nem kimondottan (kifejezetten NEM) rajongok az önéletrajzokért, de ezzel az E/1-ben megírt, mondhatni "olvasmányos" könyvvel egy hét alatt végeztem a zónázón. Ha valaminek, ennek volt értelme: amilyen magával ragadó és lendületes, pont annyira gondolatébresztő írás, és most nem feltétlen arra gondolok, hogy az utolsó oldal után még pár órát eltöprengtem, mit adok hozzá a világhoz újabb felszínes 200 karakterrel a nyári lábápolásról. Valószínűleg semmit.
Az utóbbi időben egyébként talán csak "Tóth Lajos" Átmenetijével végeztem gyorsabban, igaz, hogy az negyedennyi terjedelemben. Ugyan elkezdtem róla írni, de végül szégyenszemre nem készültem el soha a poszttal róla, mindenesetre megérdemli minimum ezt a pár sort az a könyv is. Ez a rövid epizódszerű történetekből-szösszenetekből összeálló gyors olvasmány olyan gyerekekről szól, akiknek 4 éves korukra meg van írva a teljes életútjuk, szülők börtönben, nevelők kiégve. Megdöbbentő portrék a mai valóságról.
"...Anyát és apát felőrli a válással együtt járó procedúra, nem is tudják, kihez kerüljön a gyerek, az öngyilkosságra hajlamos anyához, vagy az alkoholista apához, illetve inkább egyikhez sem, mert a csemete akadály az általuk újonnan választott életúton, ne is emlékeztessen a másikra. Aztán amíg döntenek, valahol kell hogy legyen a szerelem gyümölcse."
Megdöbbentő portrék egy alternatív valóságból - amíg a szénhidrátmentes kaját hiányolom nonstop a büféből, addig mások átmeneti otthonban töltik a napjaikat, neveltként vagy nevelőként. "Tóth Lajos" vagy akárki nevelőként, egy évig, élményeit a megélt dolgokat először a tampiblogon osztotta meg, aztán pedig a könyvben. Szintén tízből tizes.
Bérczesi Róbert az Athenaeum Kiadó honlapján
Többek közt itt vásárolhatod meg az Én és az Ének c. könyvet,
itt pedig az Átmenetit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
